Te hogy érzed magad, amikor közeledik valamilyen ünnep, és várható, hogy felköszöntenek? Nem érzed néha felszínesnek ezeket a kölcsönös megajándékozgatásokat?
Megmondom őszintén, én ki vagyok tőlük akadva. Utálok arra gondolni, hogy már megint valami olyan dolgot fogok kapni, aminek - számomra - semmi értelme.
Értéke van, mert akitől kapom, az azért adja, mert rám gondolt, miközben megvette. Tehát (jó esetben) beletette szívét-lelkét. Én ennek ellenére nem mindig tudok örülni az ilyen ajándékoknak. Sajnálom, de ez a helyzet.

   Magamból kiindulva én általában nem köszöntgetek fel senkit. Nagyon kevés embernek küldök egy sms-t vagy egy (netes) képeslapot, de többnyire itt ki is merül az egész, ezt is inkább csak a "rend" kedvéért teszem. Miért?

   Szeretek ajándékot adni és kapni is. De nem szeretem alkalomhoz kötni. Aki ismer, az tudja, hogy ha megyek valahová, és megtetszik valami, akkor megveszem. Eszembe jut valaki, akinek szívesen odaadnám. Megszólít az a bizonyos tárgyacska, és gazdáért kiált. Én pedig azonnal tudok neki egyet :)

   Így fordulhat elő, hogy Karácsonykor nem költök többet, mint az év többi részében - a családtagjaim nagy örömére, mert örülnek, ha nem sózok rájuk valami bóvlit, aminek a látszat kedvéért örülni kell.
   Nem arról van szó, hogy nekem ne lehetne örömet szerezni, sőt, éppen ellenkezőleg. De nem kell a név-vagy születésnapomhoz kötni. Nem kell hozzá apropó. Csak egy érzés, hogy "Igen, ez pont neki való!" - és akkor biztos a siker.
   Sokak megrökönyödésére nem őrizgetek meg minden tárgyat, amit másoktól kapok ajándékba. Ha meguntam vagy nem tetszik, akkor vagy kidobom, vagy odaadom őket valakiknek. Pedig állítólag ezt nem illik. Lehet. Én mégis megteszem teljes lelki nyugalommal.
   Inkább tartogassam, és foglalja a helyet, fogja a port? Nem-nem. Megszabadulok tőlük :) Én olyan dolgokkal szeretem magam körbevenni, amiket szeretek. Nekem is van sok kis mütyürkém a polcon, mert szeretem az apróságokat, amik valakire vagy valamire emlékeztetnek. De néha még közülük is szelektálni szoktam.

   Hogy jött elő a téma? Csak mert kíváncsi voltam, mi a véleményed az ünnepekről.
   Nagyfiamnak névnapja lesz hamarosan. Őt sem halmozom el minden földi jóval, bár azért valami "jelképeset" mindig szokott kapni. Mivel nagyon szereti a vicceket, kapni fog egy zsebkönyvet. Viccek vannak benne. Már van neki több ilyenje, ez lesz a sorozat - egyelőre - utolsó darabja. Tuti befutó :)

   De ezen kívül kap még valamit. ÉLMÉNYT. Mi csak így hívjuk. Elmegyünk valahová együtt. Csinálunk valamit. Szerintem az ilyen ajándék sokkal maradandóbb, mint egy tárgy. Pláne, ha még fényképek is készülnek. De nem feltétlenül szükséges. Az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat.
   Lehet, hogy nem fogja tudni elmesélni 20 év távlatából, hogy mit kapott erre és erre a születésnapjára vagy ekkor és ekkor Karácsonyra, de nem baj. Mire felnő, tele lesz a szíve olyan felhőtlen boldogság-érzésekkel, melyet tárgyak aligha tudnak pótolni.
   Most hétvégén elmegyünk egy jó kis helyre barátainkkal, kibérlünk egy apartmant, lesz zöld környezet, séták, játszótér, pancsolás az uszodában, szauna, miegymás. És jól fogjuk érezni magunkat. Ez lesz a mi ajándékunk egymásnak. Mert ilyenkor együtt ünneplünk. Nem a névnapját, bár ürügynek felhasználjuk, hanem azt, hogy szeretjük egymást, és szeretünk élni.

   Te is szeresd az Életet, és dobd le magadról a tradíciók láncát, ha már unod a viselésüket. Készíts saját ajándékokat szalvétatechnikával vagy üvegfestéssel, szedj fel egy szív alakú kavicsot a földről, és azt add oda a kedvesednek. Akkor is, ha tudod, hogy úgyis elveszíti pár nap múlva.
   Az ajándék addig a Tiéd, amíg oda nem adod. Ha már átadtad, onnantól a másiké. Ne kérdezz rá két hét múlva a barátnődnél, hogy használja-e a Tőled kapott parfümöt. Lehet, hogy nem tetszett neki, csak úgy tett, és már el is ajándékozta, vagy csak elsüllyesztette vésztartaléknak valahová a szekrény mélyére.
   Te sem szeretsz kellemetlen helyzetbe kerülni, igaz? Utálod, amikor az anyósod keresi a vasárnapi ebédnél azt az ízléstelen tányérkészletet, amit a múltkor vásárolt Nektek... Te is tanulj meg lemondani az "utánkövetésről" - még ha nehezedre is esik. Ne próbáld meg kitalálni, mi lett az ajándékod sorsa. Ha fáj, hogy a másik esetleg nem értékelte annyira, mint gondoltad, akkor legközelebb inkább magadat lepd meg vele :)

   De a legbiztosabb módszer arra, hogy ne lőjj nagyon mellé az ajándék kiválasztásánál, hogy figyelj oda a másikra, amikor vele vagy. Néha akaratlanul is elejt egy-egy olyan megjegyzést, amiből megtudod, mit szeretne, mire vágyik. Nem kell megvárnod, míg fél év múlva eljön a születésnapja, meglepheted vele "csak úgy" is. Mondjuk amikor épp egy rosszabb napja van, és észreveszed rajta, hogy valami nem stimmel. Ha addigra már ott lapul Nálad az a bizonyos "valami", máris feledtetheted vele a gondjait, és tudni fogja, hogy Te mindig figyelsz rá. Szülinapja alkalmából meg menjetek el libegőzni egyet, hamarosan úgyis megérkezik végre a jó idő ! :)